A nők alaphelyzetben is különösen sokat küzdenek az elvárások terhével. Kora gyerekkorunktól ezerféle szabály, szokás és a családunkból hozott minta nehezedik ránk, amelyek tudattalanul is vezérlik a cselekedeteinket, ráadásul megágyaznak az önbántásnak.

Anyakánt pedig mindez kétszeres erővel támad.

De hogyan szabadulhatunk ki ebből a kötelékből?

Vajon van egyáltalán olyan nő, aki teljesen elégedett magával?

Nem érdekli, hogy megfelel-e az aktuális szépségideálnak, és úgy viselkedik-e, ahogyan azt elvárják tőle?

Ha van is, anyaként ő is garantáltan elbizonytalanodik: a sokszor egymásnak is ellentmondó elvárások ugyanis ilyenkor kétszeres erővel támadnak. Ráadásul egy olyan élethelyzetben nehezedik ránk mindez, amelyben még a sokadik gyereknél is kevés tapasztalatunk van, ám azt is látjuk, hogy egyes régi minták már nem alkalmazhatók kritika nélkül.

AKKOR VAN PROBLÉMA, HA PROBLÉMA VAN!

Ez az elsőre furcsának tűnő mondat a jelmondatom, amit a munkámban és a magánéletemben egyaránt előszeretettel használok. Néha ugyanis hajlamosak vagyunk akkor is elégedetlennek lenni és változásra vágyni, ha voltaképpen semmi probléma nincs (ugye ez szubjektív). Pedig ilyenkor nincs mit tenni, nincs min változtatni, legfeljebb a belénk nevelt örök elégedetlenség munkál bennünk. Gyakran mi magunk gyártjuk a problémákat és ezekkel foglalkozunk, miközben a valós problémáink megoldását hanyagoljuk. Ám ha konkrétan megfogalmazódik bennünk, mi is a probléma, vagy egyszerűen csak azt érezzük, hogy valami nagyon nem kerek, akkor érdemes utánajárni, mi a gond.

Az egyéni folyamatokban erre törekszünk: igyekszünk azzal foglalkozni, ami ránk tartozik, amire befolyással bírunk – a többit pedig “elengedni”. Azt is igyekszünk megtanulni, hogy más problémáját ne vegyük magunkra, magyarán szólva egyszerűen „szarjuk le”. Ezzel egyfajta lelki transzformáció útjára lépünk, amelynek eredménye nem más, mint az érezhetően könnyebb élet. Végre haladunk – méghozzá oda, ahol vágyaink szerint mi szeretnénk lenni, az elvárások terhe nélkül!

NE BÁNTSD MAGADAT A KÜLVILÁGBÓL JÖVŐ ELVÁRÁSOK MIATT!

Sőt, épp ellenkezőleg: szeresd önmagadat! Nem ámítok senkit, ez egy hosszabb önismereti út.

Anyaként a korábbi elvárások mellett olyan önbántó gondolatok is jöhetnek, hogy “nem vagyok elég jó anya”, “lehet, hogy kárt okozok viselkedésemmel, és rossz mintát nyújtok a gyereknek”. Ráadásul a szorongásunk, az időnként fellépő halálfélelmünk, a dühünk, a rossz reakcióink utáni bűntudatunk, a gyerekkel kapcsolatos problémák és a környezet okoskodása, továbbá az elvárások terhét tovább súlyosbító megmondó-cikkek sem segítik anyaként az önszeretetünket. Azt szoktam mondani, hogy elegendő “elég jó anyának lenni”. Ez annyit jelent, hogy érzelmileg legyünk elérhetőek a gyermekeink számára, és a közösen eltöltött idő is nagyon fontos. Aki ezt megérti, azt nem érdekli a környezete becsmérlése, és nem veszi magára az elvárások sokaságát, mert tudja, hogy hibázni rendben van, a hiba az élet természetes velejárója.

Szeretnék könnyíteni kicsit mindenkin, akit “nagyon nyom” a felelősségérzet a gyermeke neveléséhez kapcsolódóan. Biztosíthatok mindenkit, hogy hibázunk, hibázni fogunk és nem fogunk tudni TÖKÉLETESEN helytállni szülőként. Félig-meddig viccesen azt szoktam mondani, hogy én is küldöm – ha kell – majd saját gyermekemet terápiába (vagy majd megy magától ), mert nincs az a tudás, az az óvatosság, mellyel ki tudjuk játszani a tudatalatti elhárító mechanizmusainkat. Lehetetlen minden negatív transzgenerációs mintát átdolgozni és pozitívan átadni. A ránk nehezedő elvárások miatt bennünk lakozó szorongás, stressz azonban sokkal rosszabb lehet a gyermekeinknek, mert megérzik az érzelmi állapotunkat, és felnagyítva, tükörként meg is jelenítik ezeket. De akkor mit lehet tenni? Elfogadni a hibáinkat és elengedni a sok-sok elvárást. Dolgozni magunkon, boldogabb nővé/anyává válni, egyszerűen, úgy általában boldogabbnak lenni.

Klienseimmel a transzgenerációs mintákon is dolgoznunk; sok mindent a helyére tudunk tenni. Ami különösen fontos: kiemelten foglalkoznunk a negatív sorskönyvi üzenetekkel, és az ezekkel ellentétes működéssel! Ha azt mondjuk: “homlokegyenest másképp akarom nevelni a gyerekemet, mint ahogy az anyám nevelt engem” – akkor a viselkedésünket, noha ellentétes előjellel, de továbbra is “a szüleinktől kapott utasítások, minták” határozzák meg. Ennek az eredménye az is, amikor egyszer csak észrevesszük, hogy kezdünk pont úgy viselkedni ahogyan nem akarunk, például a saját szánkból halljuk az anyánk szavait.

A hozott mintákat átdolgozva, a ránk kényszerített szerepeinket letéve, és a bűntudatot, lelkiismeretfurdalást megszüntetve ki tudjuk alakítani azt, hogy „ÉN milyen anya akarok és tudok lenni, méghozzá jó szívvel”!

Ha úgy érzi, hogy szeretne dolgozni az önben levő mintákon, szeretne ledobni elvárásokat magával szemben, akkor várom egyéni konzultációimon.

Ehhez segítséget nyújtok ajánlatommal, melynek keretében 3 alkalmas egyéni konzultációs csomagomhoz egy AJÁNDÉK alkalom jár. Sőt, egy segítő ebook-ot is elküldök, mely tippeket tartalmaz azzal kapcsolatban, hogyan lehet elviselni a karantént könnyedén.

Kattintson ide, éljen kivételes ajánlatommal, mely április 6. kedd éjfélig él!