Úgy érzed, mindent megtettél a párkapcsolatodért, de semmi nem változik? Hiábavalónak érzed az erőfeszítéseidet, és már a váláson gondolkodsz? Vagy épp az jár a fejedben, hogy vajon tényleg csak a folytonos vitákról és a társas magányról szól egy hosszú távú kapcsolat? Nézd máshonnan!

“Úgy érzem, hogy egyedül vagyok a kapcsolatunkban. Van ugyan férjem, de mintha nem lenne. Úgy értem, hogy nem igazán ért meg engem. Nem érti meg, hogy több részt kellene vállalnia a háztartási munkából. A gyerekekkel való foglalkozás sem csak a fürdetésből vagy a játékból, szórakozásból áll, miközben a kötelező körök rám maradnak. Dühít, hogy minden vitánk alkalmával arra hivatkozik, hogy ő látja el a családot, értünk dolgozik és fáradt. Nem szeretem, és nem is tudok mit kezdeni a vádaskodásaival, hogy én mindig problémázom és követelőzöm. Elhangzott már sokszor, hogy ÉN VAGYOK A HIBÁS, ÉN NEM CSINÁLOM. Ha meg megállapodunk valamiben – az sem valósul meg, vagy ha mégis, ideig -óráig tart a változás…

Azt vettem észre, hogy valahogyan mindig Ő az, aki „oké”, én meg vagyok a rossz, a „nem oké”, a problémázó, a követelőző. De most betelt a pohár, ez nem maradhat így.”

A fenti gondolatok egy kliensemtől származnak, de talán te is magadra ismersz bennük. Az én praxisomban sem ő az egyetlen feleség és anyuka, aki úgy érzi, hogy gondja van a párjával, mint házastárssal és/vagy mint szülőtárssal. Rendszerint a sok vita sem ér sokat. Vannak ugyan ígéretek, megállapodások, de a tartós változás csak elmarad a végén.

A „fáradt férj” szindróma

És hogy milyen konkrét kifogásai vannak a feleségeknek? Sokszor merül fel panaszként, hogy a férfi csak a mobilját nyomkodja vagy órákig nézi a tévét a családi és párkapcsolati idő rovására. Az is okozhat gondot, ha a férj túl gyakran jár sportolni vagy tölt időt a haverokkal – különösen akkor, ha a feleség úgy érzi, hogy közben az otthoni munka dandárja rá hárul.

A leggyakoribb azonban mind közül -tapasztalatom szerint – a “fáradt férj szindróma”, amikor a férjek és apák a megterhelő munkahelyi munkából hazatérve otthon már csak csendet és nyugalmat szeretnének, nem újabb feladatokat. Szeretnének pihenni, feltöltődni, ám otthon egy elégedetlen feleség és zajos gyerekek várják. A feleség pedig közben úgy érzi, hogy miközben a férjnek jár a pihenés, neki még este sem lehet egy nyugodt perce sem, hiszen a család körüli feladatokat senki nem vállalja át tőle.

Az anyukák, a feleségek viszont mindezt úgy élik meg, hogy a férj részéről hiányzik a családban és a párkapcsolatukban betöltött jelenlét. Hiányzik a társ, a párkapcsolati, egymással töltött minőségi idő. Sőt, az is gyakori megélésük, hogy párjuk mint apa inkább kihúzza magát a gyermeknevelésből.

Ami pedig a legnehezebb: a változásra irányuló próbálkozások nem vezetnek sikerre. Százszor megbeszélve a dolgot sem változik semmi. Ezáltal pedig a tehetetlenség érzése és a düh is megjelenik otthon, és sajnos gyakran a gyerekek isszák meg a levét.

Miért nehéz változtatni?

De miért is olyan nehéz változtatni? Sok minden állhat a változás útjába. Legfőképpen talán a nők azon hiedelme, hogy “ha én jobban igyekszem a párkapcsolatban, akkor majd ő is visszatükrözi ezt, akkor majd észreveszi, értékelni fogja a párom az erőfeszítéseimet”. Ha például mi empatikusak vagyunk és hiszünk abban, hogy ha adunk, jót cselekszünk, akkor majd a másik is így áll hozzánk, azaz viszonozza ezt. Szerencsés esetben ezt meg is tapasztaljuk, legalábbis akkor, ha a párunk hozzánk hasonlóan működik. Ám ha sokadszor is azt tapasztaljuk, hogy az, hogy önmagunkból indulunk ki és a saját működésmódunkat alapul véve cselekszünk nem vezet eredményre – nos, akkor érdemes valamin változtatnunk.

De hogyan? A következő cikkben elárulom, és tippeket is adok az első lépések megtételéhez!

Addig is várlak KarácsonyiAnyu ajánlatommal!

Kattints ide a részletekért!