- A Jólétre nevelésbe írt blogbejegyzés margójára

Nagyon egyedi az, hogy mikortól számít túlterheltnek a gyermekünk vagy SZIMPLÁN elfoglaltnak…

Gyerek, iskola, életkorfüggő, családi ciklus-függő, időjárás-függő… és szülőfüggő…

Ha látszik a kimerültség vagy jelzi, hogy utálja az adott foglalkozást-az azért már erős jelzés. 

Láttam már hegedülni taníttatni gyereket egy csepp szenvedély nélkül, illetve találkoztam már olyan szülővel, aki majdnem minden este hokiedzésre vitte a fiait, ami önmagában nem lett volna rossz; de egy válási procedúrában voltak és mindent egybevéve mégsem volt a legszerencsésebb…

Furcsa ez az egész, mert értékesek a különórák és kellenek is nyilván; ugyanakkor a szülők érzelmi elérhetősége, az ideje, figyelme a legdrágább visszatekintve…

Velem nem foglalkoztak a szüleim sokat, mert sokat dolgoztak (legalább is így volt ez a tudatomban). Nem is volt divat akkoriban. 

Kulcsos alföldi gyerek voltam – igazi szuper élményekkel, mesés helyen felnőve.

A nagymamámmal eltöltött sok idő volt viszont a legértékesebb így visszaemlékezve számomra: sütöttūnk, takarítottunk és szó nélkül végighallgatott…

Én próbálok a gyerekeimnek érzelmileg elérhető lenni, de ez nehezen ment és megy néha, hiszen nincs mintám rá..tanulok én is folyamatosan..

Igazából akkor kattant bennem valami kb. 4 éve, amikor egy új 20 éves kliens jött hozzám, aki rögtön feltárta, hogy szerhasználó. 

 A fiatal nőn látszott is. Azt mondta, hogy az anyja is gyógyító: ő mindenkit meghallgat, segít rajtuk, de sajnos ő és a tesója már nem kapott elég figyelmet és érzi, hogy süllyednek….

Nagyon lefagytam ekkor; mert láttam magamat sokórázni, életeket segíteni és láttam lelki szemeim előtt, hogy csak elrohanok automatikusan a dolgom után az akkor még kicsi fiam mellett..

Ez a találkozás belém égett és ha lankadnék anyaságomban -bevillan az a szép, de szomorù arc…

🚩Ne hagyjuk elveszni gyermekeink gyermekkorát, saját szülőségünket..

Kategória: anyaság