“Úgy érzem, hogy egyedül vagyok a kapcsolatunkban. Van férjem, de mintha nem lenne… Úgy értem, hogy nem igazán ért meg. Nem érti meg, hogy többet kellene besegítenie otthon a háztartásban, és a gyerekekkel való foglalkozás sem csak a fürdetésből áll vagy játszásból, szórakozásból.

   Dühít, hogy minden vitánk alkalmával arra hivatkozik, hogy ő látja el a családot, értünk dolgozik és fáradt… Nem szeretem, és nem is tudok mit kezdeni a vádaskodásaival, hogy én mindig problémázom és követelőzöm tőle.

 Elhangzott már sokszor, hogy én vagyok a hibás, én nem csinálom jól. Ha meg megállapodunk valamiben – az sem szokott teljesülni valahogyan.. Azt vettem észre, hogy valahogyan mindig Ő az Ok,én meg vagyok a rossz, a NEM Ok. De most telt be a pohár. Nem maradhat ez így..”

🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮🔮

A fenti gondolatok egyik új anyuka kliensemtől származnak, de bevallom, hogy nem ő az egyetlen, aki úgy érzi, hogy gondja van a párjával mint házastárssal vagy mint szülőtárssal. Rendszerint a sok vita mit sem ér már, mert ugyan vannak ígéretek, megállapodások is, de elmarad a változás…

  Konkrét problémaként merül fel nem egyszer a túl sok mobilnyomkodás családi körben vagy az órákig tartó tévénézés a családi és párkapcsolati idő rovására, de okozott már az is gondott, ha a férj túl gyakran sportol vagy tölt időt a haverokkal. A leggyakoribb azonban mind közül – tapasztalatom szerint – a “fáradt férj szindróma”, amikor is a sok és megterhelő munkára hivatkozva a férjek/apák hazatérve szeretnének nyugalmat és békességet otthon. Szeretnének pihenni, feltöltődni a nehéz munka után, azonban az asszony “elsárkányosodása” és a folyamatos gyermeki zsivaly mindezt nem teszi lehetővé.

   A lényeg, hogy az anyukák közös tapasztalata a párjaikkal kapcsolatban az, hogy: “hibádzik valahol a családban és a párkapcsolatukban betöltött jelenléte.” Hiányzik a társ, a párkapcsolati minőségi idő és az is gyakori megélés, hogy párjuk mint apa is inkább kihúzza magát a gyermeknevelésből. Ami a legnehezebb, hogy a változásra irányuló próbálkozások nem vezetnek sikerre és ezáltal a tehetetlenség-érzés és a düh van egyre gyakrabban jelen.

De miért olyan nehéz változtani?

Sok minden állhat a változás útjába. Legfőképpen az a hiedelem, hogy ha én jobban igyekszem a párkapcsolatban, akkor  az viszonzásra kerül. Ez nem szokott bejönni. Sem az ellentéte, vagyis a folyamatos viták, veszekedések és a kísérlet a partner megváltoztatására. Sajnos ez is hasztalan szokott lenni

De akkor mi a megoldás?

Sokszor maguk a viták, veszekedések is előre bejósolható koreográfiák mentén történnek; szinte ugyanazok a szavak, kifejezések szoktak elhangozni és a viták is ugyanolyan módon szoktak  záródni. Egyrészt ezekben lehet változást eszközölni, hogymás legyen a kimenet.

Másrészt mindezek a viták a jéghegy csúcsai; sokkal fontosabb mindazt feltárni ami a mélyben van és mozgatja mindezeket.

Rengeteg oka lehet természetesen, ugyanakkor az eredeti családból hozott minták vizsgálatával rengeteg minden megértésre kerül.

A hozott szülői minták vagy hogy ő jelenleg milyen férjszerepnek felel meg- gyakran a múltnak szólnak, azaz a gyermek születésével aktiválódhatnak azok a hiedelmek, elvárások, szerepekhez kapcsolódó gondolatok, érzések és viselkedések, melyek maladatpívok, nem visznek előre a jelenben.

Szerencsére van megoldás mindezekre, lehet változtatni!

Egyéni konzultációs folyamatban tudunk leghatékonyabban foglalkozni a hozott problémákkal és haladni a megoldás felé.

Jelentkezzen már most, hogy mielőbb megtapasztalja a pozitív változásokat párkapcsolatában!

Kategória: párkapcsolat